Ludwig Mies van der Rohe (sze.hu)
(1886-1969)
a korszerű térszervezés, a nagyipari gyártás lehetőségeit hasznosító acélszerkezetek, a mérnökien pontos racionális formálás felülmúlhatatlan mestere. Legjelentősebb munkái a barcelonai Világkiállítás német pavilonja (az alaprajzból nem lehet megállapítani, hogy hol végződik a külső és hol kezdődik a belslő tér, a kettő folytonosan vált egymásba át. Görögkezreszt metszetű, krómozott acélpillérek hordják a tetőlemezt. A falak márványból, ónixból és travertinból készültek), a Michigen tó partján épült chicagói magasházak (két acélvázas, 26 emeletes lakóház, az alaprajz befoglaló formája mindkettőnél szabályos négyszög és azon belül négyzetes raszterben 4×6 acélpillér áll) a chicagói Műszaki Egyetem építészcsarnoka (osztatlan brldő terű, acélvázas épület, az egyterű belsőt az acélbordák közé helyezett nagyfelületű pvegtáblák határolják, Vizuálisan ez nem választja el a külsőt a belsőtől. Az épület semleges keretét a funkciónak megfelelő térré a benne tevékenykedő ember alakítja.) és a New York-i Seagram irodaház.
Mies van der Rohe fogalmazta meg a modern építészet alapelvét, amely szerint „a kevesebb több”; vagyis az építészet annál közelebb kerül a saját műfajához, minél kevesebb építészeten kívüli, járulékos formai eszközhöz folyamodik. A Michigen tó partján álló két ház erre tökéletes példa.